Vannak macskák és van a Maine Coon. A macskákat mindenki ismeri, a Maine Coonról a legtöbben annyit tudnak, hogy fura a neve és akkorára is megnőhet, mint egy borjú.
Ha beírod a keresőbe, számtalan oldalt találsz a neten, ami a Maine Coon nevének eredetéről szól (Maine állam, mosómedve…), úgyhogy ezt most nem is fejtem ki. Ezen a macska-mosómedve párosításon mindig nevetnem kell, mert eszembe jut a lódarázs. Nagyjából ugyanaz van a Maine Coon esetében is: ahogy a lónak és a darázsnak nincs közös leszármazottja, a macskának és a mosómedvének sincs. Legalábbis én nem érzek magamban semmi medveszerűt.
Ha azt mondom, a Maine Coon ilyen meg ilyen, ezt meg ezt csinálja, akkor azt úgy értem, én ilyen vagyok és ezt csinálom, de mivel én egy igazi Maine Coon vagyok, veheted általánosnak ezeket a dolgokat. Hiszen amit egy Maine Coon csinál, azt teszem, én is, és amilyen egy Maine Coon, olyan vagyok én is, és fordítva.
Tehát, amit egy Maine Coonról feltétlenül tudni kell:
A Maine Coon szép. Mit szép? Gyönyörű. Ez alap. Én is az vagyok. Jó, jó, a többi macska is szép, de a Maine Coon egészen más kategória. Nekünk egészen elképesztő helyeken vannak szőrpamacsok. A macska szőrös, ez rendben van, a Maine Coon viszont másképp szőrös. Van szőrpamacs a füle végén, ami hiúzossá teszi azt. A hasán és a mellkasán sokkal hosszabb a szőr, mint máshol. Ez adja a különleges zsabót, ahogy az egyik szolgám hívja. Van olyan Maine Coon, akinek ez világosabb a teste többi részéhez képest. Nekem csak egy kicsit, nem üt el annyira, de azért igen szépen látszik. A farka hosszú és igen lompos, szinte olyan, mint egy borznak. Hallottam is már, amint összefüggésbe hoztak az említett állattal. Különösen azután, hogy dolgom végeztén elhagytam a budimat. A legcukibb mind közül mégis a Maine Coon mancsa. Puha tappancsai közül szőrpamacsok kandikálnak ki, ezáltal simogatni tud. Ha akar. Néha én is szoktam, de nem jellemző.
A Maine Coon végtelenül lusta. Mondhatod, hogy a macskák általában lusták, de ez a fajta még annál is jobban. Ha éppen nincs játékos kedvében (és napközben általában nincs), akkor hiába hívod, hiába szólítod, csak odanéz, hogy mit akarsz, de ha nem tartja érdekesnek, már csukja is vissza szemét, és tetteti a döglött macskát. Ennek továbbfejlesztett verziójában csak úgy tesz, mintha lusta lenne, valójában pontosan tudja, miért hívod, csak éppen nem akar menni.
Ha egy Maine Coont fogadtál a házadba, akkor felejtsd el, hogy bármi más fontosabb lehet, mint az ő testi-lelki igényei. Ha éhes, akkor enni kell neki adni. Pont. Az mindegy, hogy hajnal van vagy éppen éjszaka. Olyan nem fordulhat elő, hogy üres a tányérja. Megpróbálhatod, de gyorsan megbánod. Ha simogatni szeretnéd vagy ölbe venni, fel kell iratkoznod a listájára, és amikor ő úgy gondolja, hogy eljött az ideje, akkor megy magától. Akkor viszont muszáj simogatnod. Ha nem, akkor rádfekszik, beleásít a szádba vagy harap egyet.
A Maine Coon nagy. 6 hónaposan akkora, mint egy 10 éves házimacska. Olyan nincs, hogy együtt üldögéltek a fotelben. Nem, a fotel az övé, ha egyszer belefeküdt. Ugyanez vonatkozik bármi másra is. Ha el is férsz mellette, akkor sem tanácsos melléülni, mert rövid időn belül fog vagy karom áll valamelyik testrészedbe, hiszen ő volt ott előbb, az az ő helye.
Hiába nagy, a Maine Coon nem hajlandó tudomást venni saját méreteiről. Ha ő valahova be akar bújni, akkor bele is fog. Ha kilóg itt-ott, az nem baj. A lényeg, hogy a törzse bent van. Ugyanígy az sem nagyon érdekli, ha valami nem bírja el. Vidáman képes órákat eltölteni egy olyan dobozon, aminek behorpad a teteje a súlya alatt. Még nem szakadt be, tehát elbírja. Bámulatos logika.
Ha elégszer elmodják neki, a Maine Coon pontosan tudja, mi az, amit nem szabad, mégis újra és újra megpróbálja. Talán a hecc kedvéért, talán azért, mert abban bízik, ha kitartóan próbálkozik, egyszer majd megengedik. Részemről én azért szoktam, hogy figyeljenek rám. Ha ez megvan, ha már engem néznek, elindulhatok a tálkám felé azt jelezvén, hogy ideje ennem.
A fenti pontból is következik, hogy a Maine Coon okos, hiszen képes megtanulni, mit nem szabad. Az más kérdés, hogy ezzel nem nagyon foglalkozik. Makacs egy állat, amit kigondolt, azt véghez is viszi. Ha tudja. Ha kinyílik egy ajtó, azon besurran. Ha szabad, ha nem. Pontosan tudja, melyiken nem szabad, ezért ha valamelyik szolga megközelíti azt vagy csak elindul felé, az biztos, hogy a Maine Coon a zászlós farkával egy lépéssel előtte jár, hogy biztosan ő legyen az első, aki belép a szobába vagy kilép az ajtón. Az sem zavarja, ha mindig ki- vagy éppen beviszik, mert igazán nem az az érdekes, hogy bent vagy kint legyen, hanem maga a szökés.
Minden az övé. Legalábbis így hiszi és eszerint él. Ha valaki más játszik vele, a szolgák szerint másé vagy egyszerűen csak nem játék, az nem igaz. Minden a Maine Cooné és minden játék. Ezt jobb, ha elfogadod, és ennek megfelelően teszed elérhető helyre a dolgokat. Ha Maine Coon akar valamit, akkor azt meg is szerzi, ha meg tudja közelíteni. Én például a babák plüsseit szeretem a budimba vonszolni. Nem csinálok velük semmit, csak becipelem őket, utána élvezem, ahogy a szolgák keresik, majd megtalálják és anyázások közepette viszik kimosni. Méghogy nem az enyém. Miért, kié? Talán a babáké. Persze.
Mánikákusan vonzódik a vízhez. Jól látod, a vízhez. Lehet, hogy mégis bejátszik az a mosómedve. Akárhogy is, a Maine Coon imádja a vizet. Ha megnyitnak egy csapot, a Maine Coon ott van. Különösen érdekes a kád. Üresen is izgalmas, fekhelynek is megfelelő, de ha van benne egy kis víz, még jobb. Engem már kaptak azon, hogy a babáknak kiengedett vízben áztattam a lábam. Nem kaptam érte elismerést, de nekem tetszett.
Jobb, ha berendelsz egy nagyobb kiszerelésű kaját, ha Maine Coon érkezik a házba, ugyanis ő mindig éhes. Bármilyen napszakban elő lehet csalogatni, ha megrázod a kajásdobozát vagy megcsörgeted a zacskót. Bármikor. A kulturált étkezésről viszont érdekes fogalmai vannak. A szárazeledellel játszik, pofozgatja a golyókat, az alutasakosat kicsapja a padlóra (ezért is nem adnak nekem ilyet lakásmutogatás előtt), a vizet kipacsálja. Ezen ok miatt kaptam a tálkám alá alátétet, a vizestálkám alá tálcát, de nem gondolják, hogy ilyen olcsón megússzák. Az alutasakosat bámulatosan ki tudom csapni így is a padlóra, mert azon egyszerűen jobban mutat, mint az Eiffel-tornyos alátéten. A víz meg… Haha. Komolyan azt gondolták, hogy ha én egyszer elkezdek pacsálni, az a tálcában marad? Jó, a nagy része tényleg benne marad, de így is jut a padlóra. Gondoskodom róla.
A Maine Coon az időzítésben is nagyon jó. Szeretek lesből lecsapni arra a szolgára, aki éppen nem számít rá. Ez mondjuk nem nehéz, mert általában nem számít rá, mert mélyalvásból képes vagyok kettő másodperc alatt lábra támadni. Legjobban mégis a… khm… kakálást tudom időzíteni. Mi abban az érdekes, ha megszokott időpontokban rakom a kupacot az alomba? Semmi. Kedvenceim, amikor a legjobb móka kakálni, ezáltal penetráns bűzzel elárasztani a lakást: az említett lakásmutogatás (ezt még sokáig fogják nekem emlegetni, érzem), babafürdetés előtt és/vagy közben, bárhova indulás előtt, a szolgák nyugovóra térése előtt kettő másodperccel, de a legjobb hajnalban. Hajnalban, amikor az élelmezési szolga éppen megetette az egyik nudlit és csíkszemmel botorkál vissza az ágyba. Ez a legjobb. Eddig ezt tetszett a legjobban.
Jobb, ha meg sem próbálod a Maine Coon ágyát a földre tenni. Tuti biztos, hogy lehet az akármilyen puha, nem fog belefeküdni. Ha viszont felteszed egy nagyobb doboz tetejére, már vonzóbb lesz. Tulajdonképpen ágyra sincs szükség, mert a Maine Coon megkeresi és befoglalja a legmagasabban lévő vízszintes helyet, ahova fel tud ugrani. Az lesz a kedvence. A földre legfeljebb akkor fekszik, ha hűsölni szeretne, minden más alkalommal valami kell alá, mert az ő úri bundája nem a földön fekvésre való. Nahát.
Bárhol is vagy a lakásban, a Maine Coon követ. Ha nem is azonnal, de ha huzamosabb ideig tartózkodsz az adott helyiségben, utánad megy és leheveredik a legközelebbi megfelelő helyre. Ha olyan helyiségbe mész, ami előle el van zárva (mondjuk ezt nem tudom, hogy képzeled), akkor az ajtó előtt ver tábort, hogy aztán azonnal megpróbáljon besurranni, ha kinyitod.
Ha úgy érzi, méltánytalanul elhanyagolod, furcsa, sírásra emlékeztető hangot ad ki. Nyávogni nem szokott, azt meghagyja a többi macskafajtának. Nem gyakran, de én is szoktam hallatni ezt a hangot. Szinte kizárólag akkor, ha mindenki egyszerre megy el aludni este, és engem hirtelen egyedül hagynak a nappaliban.
A higiéniával hadilábon áll a Maine Coon. Ez furcsán hangozhat amellett, hogy vonzódik a vízhez. A fürdetéssel nincs is gond, én is megengedem, de a budimmal nem különösen foglalkozom. Persze, legyen tiszta és mindenmentes, de az nem az én dolgom, erre tartom a szolgáimat. Ami az én részemet illeti a tisztántartásban, az nem különösebben érdekel. Az kaparó ösztön bennem is megvan, alkalmazom is, de nem ragaszkodom a budin belüli kaparáshoz, de az alomhoz sem igazán. Bemegyek, elvégzem a dolgom, aztán kaparok. Nem feltétleül az almot. Kicsit megkaparom az alom FALÁT belülről, hogy jól lehessen hallani, én dolgozom, aztán kijövök és kaparok kicsit a padlón is, ezzel részemről végeztem. Az esetek nagy részében ezzel nem sikerül betakarni a produktumot, de ez engem nem is érdekel. Ez is a szolgák dolga. Különben is, ha betakarom, ugyan mi biztosítaná a kellemes macskakakaszagot az erre alkalmas időpontban? Na, ugye.
Ha szeretnél rólam képeket nézegetni, aktuális eseményekről tudni, kövess Facebookon ITT.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: